Az Üres Tér szár „művészféle” egyedekből áll, akik nem művészkedni, hanem alkotni és játszani vágynak. Vannak köztük fiatal perfromerek, akik a napközben az átlag gimnazisták életét élik, ám délután ugráló, vijjogó, vagy csendben kereső, mindent megfigyelő színészpalántákká válnak. Vannak bolondos képzőművészeink, akik a szemét szót hallani sem bírják, mert szerintük minden lehet hasznos hulladék, amiből valami érdekes feltétlenül érdekes díszleteket lehet fabrikálni. Vannak klimpírozó zenészek, kik csukott szemmel, fejüket ingatva pengetik hangszerüket, és vannak idősebb színészek, kik sosem jártak a színműre, de mindent ki akarnak próbálni, ami előadóművészet. Vannak tehát kicsik és nagyon, hangosak és halkak, utcán parádézók és kamaraszínházban magyarázók, szemek és fülek, kezek és lábak. És ezek a bizarr kis szerzetek ellepnek volt épületeket, régi mozikat, vidámparkot, gyárat, játszanak szegény gyerekekkel, riogatják az elit fesztiválozót, és néhanapján komolyan veszik magukat. Ők mind az üres térben élnek, ahol bármiből, bárhol és bárkivel lehet színház.
A cikk 2. része
A cikk 1. része
